Download Sidney Lawrence Rontás virága PDF

TitleSidney Lawrence Rontás virága
File Size606.7 KB
Total Pages150
Table of Contents
                            1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
                        
Document Text Contents
Page 76

Sidney Lawrence

– Örömmel ismerkedem meg a fiával, s ha tőlem függ, biztosan
visszatér a művészethez. Elmondom majd neki, hogy milyen csodálatos
érzés, amikor elkészül egy-egy kép, melyben benne vagyok én is. Ha az
ember élete folyamán maradandót alkot, akkor nem hiába élt.

– Akkor, a holnapi viszontlátásra – köszönt el Yves Fromentin.
– Ott leszek – mondta Leonard. Nem tudta a magyarázatát, de

valahányszor ránézett Yves Fromentinre, mindig az volt az érzése, hogy
már találkoztak valahol. De hiába kutatott az emlékezetében, nem tudta
azonosítani. Az is lehet, hogy csak nagyon emlékezteti valakire,
gondolta.

Leonard rengeteg ismeretséget kötött, annyi névjegykártyát és
meghívást kapott, hogy szinte zsongott a feje. Elővette diplomatatáskáját,
és felemelte a fedelét. Belerakta a névjegykártyákat, s épp le akarta
csukni, amikor a táska fedelének belsején lévő tükörben megpillantott
valakit. Valakit, akinek viszontlátásától rettegett. Igen, semmi kétség, ő
az, Linda. Leonard fordított egy kicsit a táskán, s a lány mögött
észrevette kedvesét is. A nőnek magyarázott, aki szájtátva hallgatta. A
férfit csak hátulról láthatta, de biztos volt benne, hogy ugyanaz, akivel az
ékszerbolt előtt látta. Linda visszafordult és rámosolygott partnerére.
Leonard keze remegett, lábai rogyadoztak alatta. Arca elsápadt, s
homlokán hatalmas izzadságcseppek gyöngyöztek.

– Mi baj van, fiam? Csak nem vagy rosszul? – lépett mellé a bíboros
aggódó arccal.

– Kicsit elfáradtam, jó lenne egy kis friss levegőt szívni – próbált
mosolyogni Leonard. Közben egyre attól rettegett, nehogy észrevegye őt
Linda, s nehogy összetalálkozzanak.

– Tudod mit? Akik érdekesek voltak üzleti vonatkozásban, azokat már
megismerted, nyugodtan elmehetsz. A televízió és a rádió valamennyi
riporterének éhségét kielégítetted, én majd itt maradok. Menj és pihend ki
magad! – ajánlotta az érsek, és kedvesen megölelte, majd kezét nyújtotta.

Leonard hálásan szorította meg az öreg kezét, és pillanatokon belül el
is tűnt. Szinte futva tette meg az utat az ajtóig. Az utcán is sietve
lépkedett, azt sem nézte, hogy hova is tart, csak egyre messzebb kerüljön

76

Page 149

Rontás Virága

– Akarod-e feleségül, Leonard Kay, az itt megjelent Lady Linda
Hudsont?

– Igen – hangzott a tiszta, csengő válasz.
– Akarod-e férjedül, Lady Linda Hudson, az itt megjelent Leonard

Kayt?
– Igen – rebegte Linda átszellemült arccal.
Felhúzták egymás ujjára a gyűrűt, majd ajkuk egy forró, szerelmes

csókban forrt össze.
Ezután az érsek beszélni kezdett. Elmondott egy történetet, amely egy

fiatal lánnyal és egy felszentelt pappal esett meg. Elmondta, hogy
menynyire szerették egymást, s ebből a szerelemből egy gyermek fogant.
Isten igazsága és szeretete végigkísérte életüket, s végtelen jóságáról tett
tanúbizonyságot, amikor e két szerető szívet egymásnak adta. Két kezét
felemelve megáldotta az ifjú párt. Ekkor hátul, az utolsó padban valaki
hangosan felzokogott. Alonso atya volt az, aki nem tudni, hogy a
lelkiismeretének háborgása miatt vagy a mérhetetlen gonoszságból
fakadó dühtől, de elsírta magát

Linda és Leonard egymásra néztek. Ujjukon ott ragyogott a
jegygyűrű, melyet az Úr színe előtt húztak egymás ujjára, hogy az idők
végezetéig összekapcsolja őket, és hirdesse az Úr kegyelmét, melyben
őket részesítette.

Az orgona ismét megszólalt, s az érsek az ifjú pár közé lépett. Kezüket
egymásba fonva elindult kifelé a templomból. Az utolsó padsornál Linda
megtorpant, amint Alonso atya arcába nézett. Sátáni képe most
halálsápadt volt, s egész testében remegett, amikor halkan megszólalt.

– Megátkozlak, Leonard Kay, mert lelkedben csak szenny és bűn
lakozik, s elátkozlak téged is, te szégyentelen lány, aki démoni
hatalommal bírsz, de engem nem győzöl le soha, bár tudom, hogy
mindenkit megrontasz, aki a közeledbe kerül. Rám nem hatsz, engem
nem bódít el a rontás virága...

McClare érsek jól hallott minden szót, de megszorította a két fiatal
kezét, és rájuk mosolygott.

149

Similer Documents