Download Cinda Williams Chima: Lángvető PDF

TitleCinda Williams Chima: Lángvető
File Size549.0 KB
Total Pages43
Document Text Contents
Page 1

“A fiatal és idősebb olvasóknak egyaránt remek olvasmány ez a kaland egy veszélyes
világban, ahol Szonja és Ád mellett a mellékszereplők is rendkívül fontosak. Mindenki-

nek megvannak a maga titkai és bonyolult indokai.”
Geeks Of Doom

“A csavaros történet, a mélységeiben is jól felépített világ és az érdekes szereplők miatt
kihagyhatatlan ez a regény.”

SFBook Reviews

Page 21

21

tudnál beszélni anyáddal, én is ott leszek, és latba vetem érted csekélyke
meggyőzőerőmet.

– Köszönöm – felelte. Tudta ő, hogy az apja meg fogja érteni. Az apja
valahogy mindig megértette.

A harangok egészet ütöttek.
– Indulnom kell – állt fel az apja. – Már tíz óra van, nem akarok elkésni.

Este találkozunk.
A vállára kanyarította a köpenyét, felcsatolta a kardszíjat, a helyére

igazgatta a fegyvert. Minden szem őt kísérte, ahogy az ajtóhoz ment.
Adrián háborgó gyomorral bámult utána. A Hanna halálával kapcso-

latos elmélet felzaklatta. És ha tényleg így van? Eddig drámai szeren-
csétlenségként fogta fel nővére elvesztését, rosszkor volt rossz helyen,
a háborúra oly nagyon jellemző értelmetlen vérontás áldozatául esett.
De most…

Valamit azonban nem értett, nem állt még össze teljesen a kép a fejében.
Hanna nyárközépkor halt meg, a farkasok megjósolták előre. És most
visszatértek a farkasok, amikor télközép járta… az apja pedig ismeretlen
informátorral siet találkozni.

A fejében visszhangoztak apja szavai. Elán királya taktikát váltott.
Ne. Jaj, ne.
– Apa!
Adrián felpattant, és kiszáguldott a fogadóból. Levegő után kapkodva

fürkészte a piacteret, de az apját már sehol sem látta. Ha a Hídfertályhoz
igyekezett, melyik utcán indulhatott el? Késésben volt, tehát valószí-
nűleg a legrövidebb utat választotta, egyenesen lefelé a Királynők útján
a folyóhoz.

Átverekedte magát a piacon nyüzsgő tömegen, ráfordult az útra, és
lélekszakadva rohanni kezdett, szekereket, családokat kerülgetett. A macs-
kaköves utat mindenütt csúszós hó- és jégréteg borította. Mintha épp azt
álmodta volna, hogy futnia kell, de képtelen elemelni a lábát. Többször
majdnem orra bukott, egy fuvaros kis híján keresztülgázolt rajta, akinek
hangos szitkozódása hosszasan kísérte.

Page 22

22

Már majdnem elérte a folyót, de az apját sehol sem látta. Ha befordult
valamelyik mellékutcába vagy sikátorba, akkor képtelenség, hogy idejében
utolérje.

Mikor végre kiszúrta, már majdnem elérte a hidat, kezében ott himbá-
lódzott a virágcsokor. Adrián gyorsított, már összerakta, mit fog mondani
neki: Tudom, hogy csavargó voltál meg minden, de szerintem most csapdába
akarnak csalni.

Annyira az apjára összpontosított, hogy amikor valaki megragadta
hátulról, és a tenyerét a szájára tapasztotta, még ellenállni is elfelejtett.
A támadója csuklyát húzott a fejére, és rángatni kezdte. Adrián érezte a
testébe áradó mágiát, egyértelműen valamiféle dermesztő bűbáj lehetett.
Neki azonban az amulettje mellett ott függött a klántalizmánja is, egy
olyan függő, amely elnyeli a támadó, rosszindulatú varázslatot.

Úgy tett, mintha elernyednének a tagjai, ám amikor az idegen fogást
váltott volna, hirtelen elrugaszkodott, mozdulatát pedig reccsenés és fáj-
dalmasa nyögés jutalmazta, ahogy a feje ízületeket ért.

A marok szorítása engedett, és Adrián már ki is rántotta magát a
fogás ból, megkísérelte bevetni magát a sikátorba, de egyenesen egy másik
alakba ütközött, aki satuszerűen magához szorította, hogy se a csuklyát
nem rángathatta le a fejéről, se az amulettjét nem érhette el.

Tanuld meg minden érzékszervedet használni, okította gyakran az apja.
Így ha a szemednek épp nem is veheted hasznát, a füled, az orrod és a
kezed veszi majd át a szerepét.

A férfi, aki most megmarkolta, érzetre keménykötésű volt, magas és
talpraesett. És valami fémes csilingelt a derekán, a köpenye alatt. Nem
amulett. De akkor micsoda?

– Ne hagyd, hogy a bájizéhez érjen – morogta, aki először elkapta.
– Nem vagyok ostoba – csattant fel a másik, aki a sikátorból lépett

elő. – Fogd a fiút. Úgy egyeztünk meg, hogy ami engem illet, nem keve-
redek bele.

A hang ismerős volt, és az illető szaga… ismerősnek tűnt a szaga is,
csak Adrián egyelőre nem jött rá, honnan.

Page 42

42

– Gondoltam, hogy ilyesmit fogsz mondani – sóhajtott mélyet Cövek.
– És ha valaki másként térnél vissza? Aki csak most először jár a városban,
és nem is így hívják.

Szonja átgondolta. Beválhatna? Mondjuk mindig is szívesen játszotta
azt, hogy valaki más. Akárki más.

– Tudom, hogy kockázatos, hogy könnyen lebukhatsz. De nem akarnám,
ha a Karaj gyerek a semmiért halt volna meg.

Azt én sem, futott át Szonja agyán. Az ujjai a domború jelet tapo-
gatták a tarkóján. Ő tehetett róla. Először is felhívta magára a Zúzó
�gyelmét, mert olyan hatalmat követelt magának, amelyhez nincs joga:
boszorkányság és tündérmesék sorsát kereste magának. Aztán meg
agyatlanul rávetette magát a királyra. Törődött is azzal, hogy bajt hoz
ezzel a többiek fejére!

Nem volt már gyerek, nem viselkedhet gyerekként. Ez a valóságos élet,
nem egy tündérmese, és ezt soha többé nem felejtheti el egy pillanatra
sem. Olyan emberként tér vissza, aki józanul, mindkét lábbal a földön áll.

– Jó, próbáljuk meg – törölte le a kabátja ujjával a könnyeit. – De kér-
dezhetek valamit?

– Kérdezz – vonta meg a vállát Cövek. – Legfeljebb nem tudok vála-
szolni.

– Igaz, amit beszélnek? Hogy te is Haza� vagy.
– Miért akarod tudni?
– Mert én is csatlakoznék. Hogy Elán meg�zessen azért, amit tett.
Elán alatt persze a királyt értette, aki már jócskán messze járt. Ezért

távolról kell ráközelítenie. Azt gondolta, Cövek majd elutasítja, hogy
�atal még, és az egész túlságosan veszedelmes. De a fér� csak alaposan,
hosszasan szemügyre vette.

– Ha elkapnak, tudod, mi történik – mondta végül.
Szonjának eszébe jutott Karaj, ahogy meghalt, de igyekezett nem tudo-

mást venni a borzongató félelemről.
– Ha te nem volnál, már úgyis rég halott lennék.

Page 43

43

– Ez mondjuk igaz – dörzsölgette az állát Cövek. – Hát majd meg-
látjuk.

Nem volt ez egészen igen, de azért nem se.
– Valamit egyszerűen nem értek – folytatta Szonja. – Azóta történnek

igazán ronda dolgok, amióta tavaly felrobbant a bánya. Miért hiszi azt a
király, hogy szándékosan robbantottuk fel?

– És te miért hiszed azt, hogy nem? – nézett mélyen bele a szemébe
Cövek.

– Helyes – mondta lassan a kislány, de állta a fér� pillantását. – Segítek
nektek porig égetni Elánt.

Similer Documents